B r o k e n B u t t e r f l y.

Mindazon töredék, amely még megmaradt belőled, időről időre felégeti a szívem. Újfent lángra kap olyan jelek hatására, melyekről azt hittem, ártalmatlanok.

Lágy szárnyaidon kireppentél az életemből. Hiába simítottad végig holtsápadt arcom, melyet még fehérebbé tett a világító Hold, nem tudlak kiverni a fejemből és hátrahagyni, ahogyan te tetted. Bár látom, amint elnyel a feledés homálya, egy láthatatlan hullám újra és újra a felszínre fog lökni. Az illúzió felém fog nyúlni, megragadja majd a kezem, el fog bizonytalanítani, mindaddig, míg emlékednek helye van a lelkemben. Ez ellen nem tehetsz semmit - vagy tán nem is akarsz? Bár tudnám.

Nem értelek. Soha nem értettelek, és soha nem is foglak - minden, amit tudok rólad, az az, hogy semmit sem tudok.

Akárhányszor megláttam azokat a tökéletes ívű, hatalmas, édes pillangószemeket, elveszítettem minden józan eszem. Akaratom ellenére szóltam és cselekedtem, ma már megbánva mindent. Csontfehér bőr, rózsaszirom ajkak, puha, szív alakú arc. Miért is ragaszkodtam hozzád ennyire? Te voltál az egyetlen, aki számított. Átkozott bolond voltam, nem igaz? Angyali démon vagy, ki magának követelt, majd miután felfaltad a szívem, kiöklendeztél.

Keserű falat voltam, ugye? Bár soha ne kóstolgattál volna.

Mégis... néha még ma is akarlak. Azt kívánom, bár újra visszaszállnál hozzám, csupán azért, hogy most az én markom zárulhasson feletted, elroppantva azokat a rebegő fátyolszárnyakat... Látni akarom, ahogy szenvedsz, és azt kívánom, most, hogy elérhetetlen vagyok, bárcsak olyan bolondul szerelembe esnél, mint ahogyan én tettem. Bár majd' beleőrülnél a hiányomba, ahogyan én egykoron, bár olyan dolgokat tennél értem, amilyeneket én tettem... bolond, felelőtlen, fájdalmas kihívások, melyeket saját magad elé állítasz, őrülten bízva abban, ez majd változást hoz az állandó körforgásba. Könny csordul, vér cseppen, ajak rebben, köröm s fog egyaránt bőrbe mélyed... s nincs megváltás. Soha... egyszer sem...

S akkor végre a szemedbe nézhetnék és őszintén kacaghatnék szánalmas gyengeségeden. Tépázott szívem legmélyéből fortyoghatna elő egyetlen szó, melyet oly' régóta neked szánok.

"Gyűlöllek."